Pilisi aktiválások – Vöröskő

Két út az őrpont felébresztéséhez

Vöröskő nem új hely az életemben. Körülbelül 27 éve járok ide. Volt olyan időszak, amikor hetente többször is feltekertem biciklivel. Ismertem az utakat, az erdőt, a sziklákat, a hegy hangulatát, hosszú időn keresztül az egyik kedvenc helyem volt.

Az utóbbi közel tíz évben azonban egyszer sem jártam fent. Most nem egyszerű kirándulás miatt tértem vissza. A Pilisben végzett korábbi aktiválások után Vöröskőt szerettem volna a következő közeli őrpontként bekapcsolni a fényhálóba. Ehhez készült az eddigi legerősebb piramisaktivátorom is.

Az új piramisaktivátor

Az új aktivátor egy réz piramisgeometriába épített, dupla toroid tekercses, kettős mágneses csatolású kristályrendszer. A belső tengely legalján fekete turmalin helyezkedik el, amely a földelést és a védelmet képviseli. Fölötte rózsakvarc és ametiszt található: a rózsakvarc a harmonizáló, szívközpontú minőséget, az ametiszt a tisztítást és a magasabb spirituális kapcsolódást hordozza. A felső kristályhoz, a piramis csúcsához közel szelenit került, amely a függőleges fénytengely tisztító és összekötő eleme.
A rendszer közepén egy kisebb, fölötte pedig egy nagyobb toroid tekercs található. A két tekercs egymásra épülő örvényként működik: a kisebb a belső kristályrendszer energiáját rendezi és koncentrálja, a nagyobb pedig ezt egy tágabb mezőbe vezeti tovább. A két szint között mágneses kapcsolatok vannak. Ezek hangszórókból kiszerelt mágneses elemekből készültek, így a toroidok és a felső kristálygenerátor egymáshoz mágnesesen illeszthetők. Energetikailag az egész rendszer egy függőleges folyamatot alkot: Föld → turmalin → rózsakvarc → ametiszt → szelenit → belső toroid → külső toroid → kettős mágneses kapcsolat → kristálypiramis → tér. Ezt az aktivátort szántam Vöröskő hatalmas monolitjának csúcsára.

Első nap – a nehéz visszatérés

Már az út elején megdöbbentett, amit láttam. Hiába ismertem ezt a környéket évtizedek óta, sok helyen alig lehetett ráismerni. Hatalmas területeken tarvágás fogadott. Az egykor ismerős erdő több ponton eltűnt vagy teljesen átalakult. Szomorú út volt. Nagy nehezen feljutottam a motorral. Nem tévedtem el, hiszen régen rengetegszer jártam erre, mégis olyan érzés volt, mintha egy ismerős helyből valami egészen más született volna.

Amikor felértem Vöröskőre, az érzés még erősebb lett. Szomorú, félelmetes, visszataszító és taszító energiát éreztem. Egészen más volt, mint az a Vöröskő, amelyre emlékeztem. Mégis nekikezdtem annak, amiért jöttem. A terv az volt, hogy az új piramisaktivátort feljuttatom a kilátónál magasodó hatalmas monolit tetejére. A monolit azonban rendkívül magas. Felmásztam körülbelül a középső szintig, és egy hosszú bottal próbáltam lassan feltolni, szinte „felsimogatni” a piramist a csúcsra.

 Nem sikerült. A mágnesesen csatlakozó kristálypiramis levált a szerkezetről, viszont nem zuhant vissza hozzám: fent maradt a monolit tetején. Nem láttam pontosan, milyen helyzetben vagy milyen szögben áll, csak azt tudtam, hogy a kristálygenerátor csúcsa ott maradt fent. Az eredeti terv tehát meghiúsult.

Ezután leereszkedtem a monolit alatti sziklafal középső részére, a meredély egyik kiszögellésére. Ott helyeztem el a kisebb, kétvégű spirális kristályaktivátort a földben. Amikor megérkeztem, varjak keringtek körülöttem, amit mindig rossz jelként élek meg.

 Később három holló jelent meg és elüldözte őket, egy-két sólyom is feltűnt, és komoly veszekedés, mozgás alakult ki a madarak között. Az egész helyzet különös volt. Amikor elhelyeztem az aktivátort, a szél ismét felélénkült.
A pálcát indulás előtt feltöltöttem, fent azonban teljesen lemerültnek mutatta magát. Nem kapcsolt be, így nem tudtam használni sem a fényt, sem a hangfrekvenciákat. Ezért minden technikai segítséget elengedtem. A pálcát egyszerűen vezetőként használtam, és a saját akaratomat, szándékomat vezettem át rajta. Mihály arkangyal segítségét kértem, hogy tisztítsa és emelje meg Vöröskőt; hogy a hely látómezőjében lévő emberekhez gyógyító és emelő energia jusson, segítsen távol tartani a sötétséget, a gonoszt és minden ártó minőséget, és az embereket a fény, az egészség, a bőség és a magasabb minőség felé emelje.

Mire befejeztem, nagyon elfáradtam. Hazafelé pedig teljesen eltévedtem. A telefonom akkumulátora tíz százalék alá esett, én pedig körbe-körbe jártam a turistaösvényeken, újra és újra más irányba kerültem. Egy olyan területen tévedtem el, amelyet régen szinte kívülről ismertem. Olyan érzés volt, mintha elnyelne a Pilis. 

Nagy nehezen végül megtaláltam a helyes utat, a lefelé vezető út sem volt könnyű, de végül hazaértem.

 És akkor történt még valami furcsa: a pálca, amely fent teljesen lemerültnek mutatta magát, otthon ismét bekapcsolt, a kijelző pedig teljes töltöttséget mutatott. Nem tudtam, mi történt. Az első nap végén egyetlen érzés maradt bennem: valamit sikerült megcsinálnom, de az egész még messze nincs kész. A piramis nem került a helyére, a kristálycsúcs fent maradt a monoliton, én pedig fizikailag teljesen kimerültem. Az első út szinte kudarcnak érződött, de tudtam, hogy vissza fogok menni.

Második nap – a befejezés

Másodszor már úgy tértem vissza Vöröskőre, hogy pontosan tudtam: be akarom fejezni, amit elkezdtem. Még egyszer megpróbáltam feljuttatni a piramist a monolit tetejére. Ezúttal spárgát kötöttem hozzá. A terv az volt, hogy átjuttatom a kötelet a hatalmas monolit fölött, majd a túloldalon megfeszítve lassan felhúzom az aktivátort egészen a csúcsig. Majdnem sikerült. A piramis már szinte a csúcson volt, amikor a spárga elszakadt. A szerkezet lezuhant, a második kis kristálypiramis összetört. Az első alkalommal fent maradt kristálycsúcs viszont továbbra is ott volt a monolit tetején.
Ekkor elengedtem, hogy mindenáron ugyanúgy próbáljam megoldani. Ha a piramis nem kerül fel a monolitra, akkor maga a monolit válik az aktiválás központjává. Először körbejártam és megtisztítottam a helyet. Ezután úgy kezdtem dolgozni a hatalmas kőoszloppal, mintha egy ember energetikai teste lenne. 

Legalul létrehoztam a Földcsillag pontját, majd innen haladtam felfelé: Földcsillag → Gyökér → Szakrális → Napfonat → Szív → Torok → Harmadik szem → Korona → Lélekcsillag.

Ekkor vettem észre valami nagyon érdekeset. A monolit különböző magasságaiban, szinte pontosan az egyes energetikai pontoknak megfelelő helyeken régi minták, bemélyedések, bevésések vagy különös jelek voltak. Ezeket használtam az egyes csakrák fókuszpontjaiként. Mintha maga a kő kínálta volna fel azokat a helyeket, ahol dolgoznom kellett.

A monolit alsó energetikai tengelyét összekapcsoltam a Föld belső magjával, innen haladt felfelé a rendszer a Földcsillagon és a teljes csakratengelyen keresztül. 

A tetején lévő keresztet aktiváltam, és erősítőként, illetve antennaként használtam. A Korona fölött létrehoztam a Lélekcsillag kapcsolatát. Ezen a napon tisztán látszott a Nap, ezért a Lélekcsillagot közvetlenül a Nappal kapcsoltam össze. 

Így a monolit teljes tengelye: Föld belső magja → Földcsillag → csakrák → Korona → Lélekcsillag → Nap. A szándék szerint a felső kapcsolat a Napból kapja az energiát, a monolit pedig antennaként és közvetítőként továbbítja és szétszórja ezt a Vöröskőről látható térben. Ekkor már egészen más volt az érzés. Az első nap ellenállása után a második alkalommal a hely együttműködőnek érződött.

Három váratlan látogató

Amikor már majdnem befejeztem, három hölgy érkezett a monolithoz. Érdeklődve kérdezték, mit csinálok, ezért röviden elmagyaráztam nekik a pálcát, az energetikai harmonizálást és azt, hogy mi történt Vöröskőn. Aztán ők kérdezték meg: „Emberen is működik?” Mondtam, hogy persze.
Mindhárman lefeküdtek a monolit keleti oldalán, egymás mellett, egy vonalban, és egyszerre kezdtem harmonizálni mindhárom ember energiáját a pálcával. Korábban még soha nem dolgoztam három emberrel egyszerre. Meglepően jól bírták. Erős csajok voltak, nyitottak és kedvesek, érdekelte őket az egész folyamat. Nekem pedig különleges élmény volt, hogy az aktiválás végén éppen három ember jelent meg, akik önként bekapcsolódtak abba, ami ott történt. A három ember egyidejű harmonizálása azonban sok energiát kivett belőlem.

A spirális aktivátor újratöltése

Fáradtan lemásztam ismét a sziklafal kiszögellésére, megkerestem az első napon elhelyezett spirális aktivátort, kiástam, újra feltöltöttem, majd visszahelyeztem és bekapcsoltam a Vöröskő rendszerébe. Ezzel a két szint összeállt: lent a Földdel kapcsolódó spirális kristályaktivátor, fent pedig a teljes csakrarendszerként aktivált monolit.

A szél közben újra és újra megmozdult. Az első napon még minden széllökést külön jelként figyeltem, a második napon már egészen más érzés volt. A szél és én addigra szinte barátok lettünk.
A nap végére ismét fogyott a vizem, a telefonom megint merült, de ezúttal már nem vesztem el. A megszokott útvonalon mentem vissza, és rendben lejutottam a hegyről.

Vöröskő aktív

Két nap kellett hozzá. Két feljutás, két kísérlet a piramiscsúccsal, két kis kristálypiramis. Az egyik kristálycsúcs még mindig ott van fent a hatalmas monolit tetején. A nagy piramisaktivátor végül nem úgy került a helyére, ahogy eredetileg elképzeltem, de közben valami más történt: maga Vöröskő vált az aktivátor részévé.
A monolit megkapta a Földcsillag–csakrák–Lélekcsillag tengelyét. Alul kapcsolódik a Föld belső magjához, fent pedig a Naphoz. A kereszt antennaként és erősítőként került a rendszerbe, a sziklafalnál elhelyezett spirális kristályaktivátort újratöltöttem, az első kristálygenerátor csúcsa pedig továbbra is fent maradt. Az aktiválás végén három ember már közvetlenül ezen a ponton kapott energetikai harmonizálást.
Ezért a második nap végén már egészen más érzéssel indultam lefelé. Vöröskő aktív.
Valószínűleg azonban lesz még egy harmadik út. A spirális kristályaktivátor visszahelyezésekor annyira fáradt voltam, hogy elfelejtettem teljesen betakarni, így a kristály csúcsa egy kicsit kilátszik a földből. Remélem, addig senki nem találja meg és nem viszi el. Vissza fogok menni, hogy rendesen lezárjam. Talán egyszerű figyelmetlenség volt, talán így kellett maradnia még egy rövid időre.
Huszonhét évvel azután, hogy először kapcsolatba kerültem Vöröskővel, most valami új kezdődött. Az első napon úgy éreztem, mintha a hely visszautasítana. A második napon már együtt dolgoztunk. A harmadik út talán már csak a lezárás lesz.